BOLDOG GYERMEK

Valamikor a gyermekkor tele volt végtelen, csodás, barátok között töltött napokkal. A gyerekek képzelete szabadon szárnyalt, világokat építettek fel párnákból, takarókból, vagy éppen kavicsokból, fadarabokból,ami éppen kéznél volt. Játszottak, fejlődtek, és megtanultak egymásra figyelni, együttműködni, alkotni. És közben nagyszerűen érezték magukat. Manapság tudatosan tervezzük gyermekeink jövőjét, de valójában keveset foglalkozunk a boldogságukkal. Összehasonlítjuk őket egymással, eldicsekszünk érmeikkel, okleveleikkel, díjaikkal, folyamatosan mérlegeljük, teszteljük őket, hogy így próbáljuk a legjobbat kihozni belőlük. Legfontosabb szempontunk nem a boldogság, hanem az, hogy hogyan kerülhetnek jobb óvodába, iskolába, jobb egyetemre, a minél biztonságosabb jövő érdekében.

Felgyorsult világunkban sok gyerek szoros napirend szerint él, mely nem hagy teret a szabad játékra,képzeletre, teremtésre. Ez szomorú még ha a szülőket a legjobb szándék is vezérli, mert a gyermekkornak kizárólag a játékról, kalandról, boldogságról kellene szólnia.

Szülőként a rengeteg stressz, feszültség mellet-melyet a körülöttünk lévő világ mintha végeláthatatlanul sugározna-

Jót akarunk a gyermekünknek, de annyi az információ, a hozott minta, tapasztalat, hogy teljesen belezavarodunk, mit kellene csinálni.

Megakarjuk őket óvni sok stressztől, és azoktól az érzésektől amiket talán még mi magunk sem merünk megélni.

Félünk, szorongunk, hogy vajon jól csináljuk, aggódunk értük és ezeket gyermekeink is megérzik.

Sokszor érezzük úgy, hogy végzetes hiba történt, de gyerek nagyon rugalmasak és türelemmel,szeretettel, odafigyeléssel és tudatossággal változást érhetünk el.

A folyamat elkezdésében szeretnénk Nektek segíteni???? a Gyermek SzomatoDráma keretein belül.

Engedjék meg, hogy bemutassak Nektek néhány kisembert akik már részt vettek velünk játszó napon.

A neveket megváltoztattuk a résztvevőkre való tekintettel.

Vera és kislánya Ancsi.

Vera azzal a problémával keresett meg bennünket, hogy Ancsi bár már 10 éves még mindig nem hajlandó egyedül aludni.

Vera pár éve vált el férjétől, és ez Neki és Ancsinak is nehéz időszak volt. A költözés,az új otthon, mindenkinél új szokások kialakulását eredményezte. Mindkettőjüknek biztonságérzetet adott, hogy eggyütt, összebújalhattak.Ahogy teltek a hónapok, évek lassan gyógyultak a sebek. Vera úgy érezte mindenki számára egészségesebb, pihentetőbb lenne a külön hálóhely.

Több hónapig próbálkoztak, sikertelenül.

Ancsi egy nagyon jó kedélyű, vagány kislány, aki imád öltözködni, lelkesen követi a divatot. Allergiás is néhány magfélére, de jóba van a jelenséggel, sőt még jól is jön Neki, hogy az iskolában kivételes helyzetben van, a menza helyett azt ehet amihez kedve van.

Vera úgy gondolta Ancsinak jót tenne egy pár foglalkozás.

Már az első játszó nap után pozitív változások történtek.

1.5 hét múlva Ancsi minden gond nélkül beköltözött a saját szobájába aludni.

Mivel a Ancsi jól érezte magát a nálunk a további alkalmakra is el hozta Vera, ahol tovább tudtuk erősíteni Ancsi biztonságérzetét. ????

Kinga és ikrei Ági és Petra.

Az ikrek anyukája Kinga, már hosszú ideje tapasztalta, hogy iker lányai ki nem állhatják egymást.

Minden közös tevékenységet igyekeztek kerülni.

Bár nagyon sok hasonló ruhájuk volt, arra mindig nagyon figyeltek, hogy soha ne öltözzenek egyformába. Az iskolában soha nem ültek egymás mellé.

Mások voltak a barátaik, nem szerettek együtt játszani.

Nem voltak túl beszédesek a játszó napon sem keresték egymás társaságát.

Ági jó eszű, remek memóriával rendelkező, kedves kislány.

Petra kicsit zárkózottabb, viszont nagyon nagy mozgásigényű. Egy dologban értettek egyet ,nem szeretnek és nem is akarnak mindent együtt csinálni, és nem is igazán értették miért is várja ezt mindenki el tőlük.

Ági és Petra a három játszó nap alkalmával egyre többet vettek részt közös játékokban.

Az utolsó napon határozottan jelezték, hogy a páros játékban kizárólag egymással szeretnének játszani. Remekül, összedolgozva, egymás és saját erősségeik figyelembevételével bontakoztak ki.

Zsófi és kisfia Ricsi.

Ricsit egy nagyon intelligens, barátságos, és rendkívül tisztelettudó kisfiúnak ismerhettük meg.

Ricsi nagyon sokat szorongott az iskolábajárás kapcsán.

A foglalkozások során alkalomról alkalomra lassan nyílt meg és betekintést engedett az egyik tanárral való kapcsolatában.

A tanárnő többször tanúsított olyan viselkedést Ricsivel szemben, amit Ő megszégyenülésként élt meg. Ricsi a tisztelettudó magatartásának köszönhetően ezt sokáig szükségszerűen tűrte. Az utolsó alkalomra Ricsi kivirulva, feldobódva érkezett. Elújságolta, hogy a családjával közösen, úgy döntöttek iskolát változtatnak.Bár az új iskola egy másik városban van,és némi szervezés igényel Ricsi nagyon boldog. A régiek mellé új barátokat is szerzett, és remek tanárai vannak. A traumájáról, Önnmagához képest is sokkal felszabadultabban mesélt.

Nagyon hálásak vagyunk mind a szülőknek, mind a gyerekeknek, hogy bizalmába fogadtak bennünket❣️