(A bejegyzés elolvasásával kb. 3 percet fordítasz önmagadra)

Mindenkinek vannak nehézségei. Ha nem is tűnik mindig így, de rendkívül sok és különböző probléma avagy megoldandó élethelyzet létezik.

Vannak, akik dúskálnak a pénzben, de nem veszi őket körül egy szerető, támogató család vagy baráti kör. Megint másnak pont ez a hiány az, ami adott, de pl. az egészsége nem makulátlan. ‍Sokáig ragozhatnám még, hogy milyen sokféleképpen és sok mindentől is tudunk szenvedni mi emberek. Viszont felesleges lenne. Így is túl sokszor hasonlítjuk össze magunkat teljesen feleslegesen másokkal.

Csak azért, mert próbáljuk megmagyarázni magunknak, hogy miért történik velünk az ami. Aztán sokszor előfordul, hogy nem találjuk meg az okát. Csak értetlenül állunk a helyzet előtt, hogy vajon mit akar tanítani ezzel az élet? 
Személy szerint – a saját megélésem alapján- én sok-sok igazságtalanságot tapasztaltam meg az eddigi életem során, és most is éppen ilyen helyzetben vagyok. Nem találok rá magyarázatot, hogy miért.

Viszont a #szomatodráma segít, hogy másképp tekintsek az adott nehézségre, és az #elakadás számomra már nem feltétlen jelent egy kiszolgáltatott helyzetet.

Sokat dolgozom azon, hogy megszűnjön bennem a #kiszolgáltatottság és #tehetetlenség érzése. Abban is segít a #szomatodrámajáték, hogy megtanuljam, hogy ha a történetben nem én vagyok a “hibás”, akkor is a résztvevője vagyok. Nem tudom az adott problémából kilépve meg nem történté tenni azt, csak azért, mert nem az okozója vagyok. Sajnos a passzív részvétel is éppoly felelősséget vonhat ránk, mintha közvetlenül eredményeztük volna egy nehéz helyzet kialakulását. Ha minket szorít a cipő, de más adta ránk…és húzta szorosra…attól még dönthetünk úgy, hogy nem azt szapuljuk, aki ránk adta (mert az csak minket mérgez)…hanem foghatjuk, és levehetjük a cipőt, hogy tovább léphessünk. 

A mindennapjainkat képes megnyomorítani, megkeseríteni, ha beleragadunk számunkra kellemetlen szituációkba, érzésekbe.

Ha hagyjuk magunkat elakadni, és nem keresünk belőle kiutat. Ha bent ragadsz a gödör alján, és nem próbálsz kimászni…az nem mások hibája, ugye tudod? Ha állandóan csak “nyelünk”, “tűrűnk” az is a mi döntésünk. Ha nem lépünk fel a minket bántók, elnyomók ellen…mi is kivesszük a részünket a felelősségből. Hisz a fogadó fél tűrése is hozzájárul a probléma fennmaradása. Ettől ő nyilván nem lesz hibás; DE attól, hogy nem hibás, még a saját élete a saját felelőssége, és mindig dönthet így vagy úgy.
Manapság nem csak a saját privát ügyeink nyomasztanak minket, hanem ami az egész világon, vagy épp a szomszéd országban zajlik.
Ez ijesztő és szorongató érzést jelenthet sokaknak…de fontos tudni, hogy:
MOST a legfontosabb, hogy rendben legyünk magunkkal!
MOST kell a legtöbb erő, és energia, hogy ezt kiálljuk!
MOST kell újra megalkotni a gondolkodásunkat, hozzáállásunkat!

Ha nem szeretnéd, hogy a hétköznapjaid csalódottságban, félelemben, kimerültségben, fásultságban, fájdalomban teljenek, mert nem tudsz az elakadásodból egyedül kijönni,
akkor érdemes kipróbálnod a SzomatoDráma módszerét;
amely segítséget nyújt a továbblépésben!

SzomatoDráma Rolival