*Olvasási idő kb. 3 perc*

“Mire vársz? Tapsra?” Lemerném fogadni, hogy veled is megesett már, hogy neked szegezték ezt a kérdést.

És Te mire vártál? Mire vársz úgy általában? Ahhoz, hogy felszabadultnak, vidámnak és elégedettnek érezd magad, ahhoz mi kellene még?

A legtöbbször szerintem a megfelelő pillanatra, megerősítésre, biztatásra, vagy épp csak némi megértésre vágyunk. Egy kis hátbaveregetésre, vagy fenékbebillentésre, esetleg ihletre, motivációra, útmutatásra…?

Rengeteg könyvön és videón túl vagyok, sőt kipróbáltam önszántamból a terápiát is, amivel igyekeztem kimozdítani magam abból a manapság komfortzónaként emlegetett veremből, amibe sokan csak azért ragadunk bele, mert még kényelmesebb a megszokott sza.. khm langyos víz. Úgymond “nem fáj még eléggé”.

Nem tudjuk még mire vágyunk? Vagy csak nem vagyunk elég erősek, bátrak kilépni a megszokott, vagy magunkra erőltetett korlátok közül? Félünk, hogy ha valami újba vágjuk a fejszénket, akkor mások megszólnak érte?  Kritizálnak? Vagy esetleg attól tartunk, hogy magunkban csalódunk majd? Még a benső hang sem súg? Nem segít? 
Nem jönnek a jelek? Csak fáj a gyomrunk a sok “gyomorforgató” , és “megemészthetetlen” helyzettől és embertől. Olyan migrén gyötör , amitől ki se látunk a fejünkből?

Tudomásul kell vennünk, hogy attól, hogy mi nem értjük még…a testünk mindenféle fájdalommal és diszkomfortérzettel tudja jelezni, hogy a lelkünknek nem / sem jó ahogy éppen vagyunk. A fizikai testünket kivizsgáltathatjuk több orvossal, kaphatunk kémiai vagy növényi összetételű orvosságot, de a lelket vajon mi gyógyíthatja meg?

Múlt héten voltam legutóbb egyéni kezelésen Rolinál . Izgalommal, és félelemmel telve érkeztem, mint mindig.

Bevallom nem számítottam arra, hogy lelki oldalról közelítve milyen okok húzódtak meg a gyomorproblémáim mögött.

Több évtizednyi feldolgozatlan sérelem és bántás volt, amivel torkig voltam, és ami miatt az életem több területén nem mozdultam ki a komfortzónámból. A gyermekkori bántalmazásnak (bármely formája), főleg ha az hosszú időn keresztül fennáll, annak brutális lenyomata lehet…ha szembe merünk ezzel nézni, ha nem. De ez persze nem csak gyermekkori, és nem csak múltbéli lepel alatt megbújt “csontváz” lehet. Könnyen lehet, hogy egy aktuális problémád, amit nem is érzel annnnyira borzasztóan szörnyűnek, valójában mégis sokkal jobban megvisel, mint hitted. Akár annyira, hogy rossz a gyomrod, vagy nem tudsz tőle rendesen aludni, stb.

A szomatodráma az a gyógyító játék , ahol mindezt esélyed van felfedni, és egyúttal tudatosan ránézni a problémádra, és reagálni is arra, amit a való életben talán nem tehetsz meg radikális következmények nélkül.

Pl. nem küldheti el az emberek többsége a felettesét a lehető legmelegebb éghajlatra anélkül, hogy a megélhetése hirtelen veszélybe ne kerülne.

Ha Te is úgy érzed, hogy valamilyen változásra vágysz…
Ha úgy érzed szeretnél, de nem mersz kipróbálni / elkezdeni valamit…
Ha szeretnél egyszerűen rájönni, hogy mi a problémád valódi gyökere és megoldani azt, hogy végre egészséges, szabad és vidám lehess… akkor szomatodrámázz Te is Rolival! 

Testi és lelki gyógyulást kívánva,
Karolin
(szomatodráma játékos)