Ott ültem én, egy lelkileg sérült nő.. volt előttem 2 darab szék.

Az egyik szék egy apa aki alkoholista, másik egy anya aki mindvégig kitartott és napról-napra túlélt mindent(is), aki ha belenézek a szemébe elfáradt szomorúsággal teli múlttal rendelkezik. És vagyok én, egy felnőtt nő, aki mindaddig míg nem vitte végig az Ultrarövid terápiát, nem merte felvállalni őszintén, részletesen, milyen gyerekkora is volt valójában.

A játékban, kimondtam édesapámnak, hogy igenis rossz apa volt! Ugyanakkor megköszöntem neki, hogy megmutatta én milyen is ne legyek valójában és pontosan rávilágított arra, milyen férfit ne válasszak ha férjhez megyek.. Mindent kimondtam neki ami nyomta a lelkem és ami fájt.

És ott van anya, aki kitartott apa mellett, mert bármennyire is szenvedett, szerette.. szerette azt az embert, aki mellett sanyarú sorsa volt neki és a gyermekének.. Anya mindig a lehető legjobban próbált engem nevelni, mindenben számíthattam rá. Vele őszintén tudtam beszélni bármiről, ellenben apával..

Anyának is elmondtam ami nyomta a lelkem, és hogy milyen hálás vagyok neki, azért hogy próbált úgy nevelni, hogy tanuljak és vigyem valamire az életben. Szerencsére ez sikerült is.

Szeretem őket, apát is bármilyen is volt valójában, viszont köszönöm a panaszkodásból, félelemből, rettegésből többé nem kérek. Elég volt.

És megjelenítettem a kicsi énemet, aki egy gyönyörű szép kis copfos, frufrus kislány volt, akinek fájt, mert fájt hogy volt apukája de mégsem, viszont nem mutatta ki. Felkészítettem, hogy ez az utazás kemény lesz lelkileg, de maradjon erős és tartson ki.

Nagyon hálás vagyok neked Roli, hogy mindvégig ott voltál mögöttem, és ha elakadtam te segített. Ahogy folytak a könnyeim, te hátulról folyamatosan nyújtottad a zsebkendőt, figyeltél arra, hogy ne legyen semmi kellemetlenségem a játék során. És köszönöm hogy megmutattad, hogyan is könnyebbülhet meg az ember egy ilyen terápia után. Még biztosan fogok jönni egy újabb csodálatos utazásra.