Szia Roli!

Úgy érzem a tegnapi terápiánk kiváltotta több évnyi pszichológushoz járásomat, illetve az elmúlt 7 évet körülbelül a sárba tiporta.

Nagyon nehezen engedek el dolgokat és szemèlyeket. Úgy érzem a tegnapi nap óriási lépést tettem ez irányba.

A tegnapi napon „ott ült” édesanyám, a halott papám, és a volt vőlegènyem aki végig hazudta a kapcsolatunkat és lelépett 3 héttel az esküvő előtt.

Volt mit feldolgozni.

Végre ki tudtam mondani édesanyámnak, hogy ugyan szeretett de soha nem tudta kimondani, èreztetni pedig végképp nem. És brutális felismerès volt az is amikor meg kellett köszönni amit kaptam tőle. Meg tudtam húzni a határokat felé,hogy mit nem engedek. (Előtte nem voltak határaim).

Ott ült a papám, aki mint kiderült gyerekhez nem illő dolgokat csinált és ez órási dühöt váltott ki bennem.

Ès ott ült a volt vőlegènyem. Aki azt sem érdemelte meg,hogy ott legyen de mégis el tudtam tőle búcsúzni és már nem érzem azt,hogy mièrteket keresek és felhívom..hanem elengedtem.

A legvègèn amikor átvetted a szót és a nevemben beszéltél óriási hatást gyakorolt rám és azt hiszem ott sírtam a legjobban.

Soha életemben nem sírtam más előtt ennyit. Soha. És ez is elég felszabadító élmény volt.

Roli köszönöm Neked,hogy nem ítèltèl el, mellettem voltál és végigvezettèl ezen az úton.

A végére úgy éreztem mintha 1000 db tèglát lepakoltak volna a mellkasomról.

És köszönöm,hogy bemutattál az 5 éves ènemnek mert tegnap óta tudom,hogy szeretnem kell önmagamat.

Még találkozunk!